Felszeghy Ödön (1981 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Felszeghy Ödön (Nagyszeben, 1907. nov. 23.) biokémikus, természettudományi szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Gheorghe Lazăr Líceumban végezte el, a kolozsvári Ferdinand-Egyetemen szerzett vegytan szakos tanári oklevelet (1930), a vegyészeti tudományok doktora (1943). Tanári pályáját a dévai Decebal Líceumban kezdte (1930-40), a kolozsvári tanítóképző tanára, majd igazgatója (1941-48), egyidejűleg egyetemi tanársegéd (1941-45), majd előadótanár, 1960-tól egyetemi tanár a Babeş-Bolyai Egyetemen. A Groza-kormány alatt az Oktatásügyi Minisztérium vezértitkára, a demokratikus magyar nemzetiségi oktatás egyik szervezője (1946-48).

Negyedszázadon át tevékeny részt vett az iskolán kívüli népművelés, főleg szabadegyetemek felvilágosító munkájában. Népszerű előadó. Kémiai tanulmányai román és német szakfolyóiratokban (Studia Universitatis Babeş-Bolyai Series Chemia et Biologia, Studii şi Cercetări de Chimie, Revue de Biologie, Hoppe-Seyler's Zeitschrift für physiologische Chemie, Lucrări Ştiinţifice ale Institutului Politehnic din Cluj) jelennek meg, a *Korunk és *Művelődés munkatársa. Számos román és magyar nyelvű egyetemi szakmunka, laboratóriumi útmutató, jegyzet szerzője, A beton (1956) c. szakmunka egyik románból magyarra fordítója, úttörő a biokémia tantárgyként való bevezetésében.

Munkái: Helyi erőforrások értékesítése a kémia segítségével (László Gáborral, 1955); Biochimie (román nyelven, Ábrahám Sándorral, 1972); A biokémia alapjai (Ábrahám Sándorral, 1976). Több munkatársával írt Kémiai kislexikona megjelenés előtt.



Felszeghy Ödön (Nagyszeben, 1907. nov. 23. – 1984. ?.) – biokémikus, természettudományi szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Gheorghe Lazăr Líceumban végezte el, a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen szerzett vegytan szakos tanári oklevelet (1930), a vegyészeti tudományok doktora (1943). Tanári pályáját a dévai Decebal Líceumban kezdte (1930–40), a kolozsvári tanítóképző tanára, majd igazgatója (1941–48), egyidejűleg egyetemi tanársegéd (1941–45), majd előadótanár, 1960-tól egyetemi tanár a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. A Groza-kormány alatt az Oktatásügyi Minisztérium vezértitkára, a demokratikus magyar nemzetiségi oktatás egyik szervezője (1946–48).

Negyedszázadon át tevékeny részt vett az iskolán kívüli népművelés, főleg szabadegyetemek felvilágosító munkájában. Népszerű előadó. Kémiai tanulmányai román és német szakfolyóiratokban (Studia Universitatis Babeş-Bolyai Series Chemia et Biologia, Studii şi Cercetări de Chimie, Revue de Biologie, Hoppe-Seyler's Zeitschrift für physiologische Chemie, Lucrări Ştiinţifice ale Institutului Politehnic din Cluj) jelennek meg, a Korunk és Művelődés munkatársa. Számos román és magyar nyelvű egyetemi szakmunka, laboratóriumi útmutató, jegyzet szerzője, A beton (1956) című szakmunka egyik románból magyarra fordítója, úttörő a biokémia tantárgyként való bevezetésében.

Több munkatársával dolgoztt a Kémiai kislexikon című köteten.

 

Munkái

Helyi erőforrások értékesítése a kémia segítségével (László Gáborral. Buk., 1955.); Biochimie (román nyelven, Ábrahám Sándorral. Buk., 1972.); A biokémia alapjai (Ábrahám Sándorral. Buk., 1976.).