Fényi István (1981 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Fényi István (Kaplony, 1919. jan. 10.) költő, műfordító. Már mint a csíkszeredai főgimnázium növendéke szerepelt három diáktársával a Lantos diákévek c. kis versantológiában (1939). Verseit közölte A Hírnök, a *Termés és a *Március is. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett; frontszolgálat és hadifogság után 1946-tól Nagykárolyban a magyar irodalom tanára. Az *Utunk és *Igaz Szó munkatársa. Meglehetős késéssel megjelenő első kötete (Tavaszi szőlővessző, 1966) "a szépség rezervátumá"-nak igézetében fogant, s a *természet érzelemgazdag, áhítatos tisztelete a költői kismívesség veszélyével járt együtt. Újabb verskötetében (A világ benépesítése, Kv. 1971) a bukolikus költészettől egy oldottabb lírai kifejezésmódhoz jut el, felismeri a gondolati költészet lehetőségeit is. Terjedelmesebb, igényes emlékező költeményei (Kantáta egy nemzedékről, Cimbalom utca) ennek a megújulásnak a bizonyítékai. Fordításában jelentek meg egy-egy kötetben román balladák (1960), Otilia Cazimir gyermekversei (1964), román népdalok (1966); poéma-fordítással szerepel Eminescu meseverseinek magyar nyelvű antológiájában (Mesék, 1972).

Muzsnay Árpád: Költő Károlyban. *Utunk 1970/51. Létay Lajos: Gondok, violák. *Utunk 1979/4.

ASZT: Interjú. LM 1047. F. I. írói pályájáról. LM 1384.



Fényi István (Kaplony, 1919. jan. 10. – 1994. szeptember 25., Nagykároly) – költő, műfordító. Már mint a csíkszeredai főgimnázium növendéke szerepelt három diáktársával a Lantos diákévek című kis versantológiában (1939). Verseit közölte A Hírnök, a Termés és a Március is. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett; frontszolgálat és hadifogság után 1946-tól Nagykárolyban a magyar irodalom tanára.

Az Utunk és Igaz Szó munkatársa. Meglehetős késéssel megjelenő első kötete (Tavaszi szőlővessző, 1966) „a szépség rezervátumá”-nak igézetében fogant, s a természet érzelemgazdag, áhítatos tisztelete a költői kismívesség veszélyével járt együtt. Újabb verskötetében (A világ benépesítése, Kv. 1971) a bukolikus költészettől egy oldottabb lírai kifejezésmódhoz jut el, felismeri a gondolati költészet lehetőségeit is. Terjedelmesebb, igényes emlékező költeményei (Kantáta egy nemzedékről, Cimbalom utca) ennek a megújulásnak a bizonyítékai. Fordításában jelentek meg egy-egy kötetben román balladák (1960), Otilia Cazimir gyermekversei (1964), román népdalok (1966); poéma-fordítással szerepel Eminescu meseverseinek magyar nyelvű antológiájában (Mesék, 1972).

 

Munkái

Kötetei

Tavaszi szőlővessző (versek. Buk., 1966.); A világ benépesítése (versek. Kv., 1971.); Égi város (Nkároly, 1996.);

 

Gyűjteményes kötetekben

Hegyek, fák, füvek (vál., szerk., előszó Lisztóczky László. Hyömnyös, 1998.);

 

Fordítás

Legszebb román népballadák (Buk., 1960.); Otilia Cazimir: Megérkezett Télapó (Buk., 1964.); Hej, zöld levél (román népdalok. Buk., 1966.); M. Eminescu: Mesék (Buk., 1972., úrakiad.1980., 1986., 1989.);

 

 

Irodalom

Muzsnay Árpád: Költő Károlyban. Utunk 1970/51. – Létay Lajos: Gondok, violák. Utunk 1979/4.

ASZT: Interjú. LM 1047. F. I. írói pályájáról. LM 1384.